Ádám és Csilla – Budapest, 1971

Az utcára a szülők hálószobája, illetve a rég polgári lakás úgynevezett férfiszobája nézett. Ez utóbbi most inkább keltette bútorraktár benyomását. Hatalmas íróasztal foglalata el az ablak előtti területet, rajta az réz és zöld üveg kombinációját használó kislámpa, ami mindig tetszett Ádámnak. A komód, az üvegezett szekrények, az asztal mind gyönyörűek voltak. Intarziásak, de ezt inkább csak sejteni lehetett, mert minimum három védőréteget húztak mindegyikre. Ráadásul még számos feltekert, nagy méretű perzsaszőnyeg is növelte a zsúfoltságot, meg egy tekert vonalú állólámpa, hatalmas selyemernyővel, amelyről körben a színével megegyező bojtok lógtak le. Két ingaóra is mutatta az idő múlását a falon, Ádám kedvenc tárgya azonban a komódon álló, idilli pásztorjelenetet formázó, márvány óra volt. Régebben még a varázsszemes Pacsirta is ebben a szobában kapott helyet, de azt már pár éve áttették a gyerekszobába.

Ez utóbbin persze csak rajta maradt a név, igazából a húszas-harmincas években ebédlőként funkcionált, csak Ádám gyakori itt tartózkodásai során avanzsált gyerekszobába. Igen nagy volt, de az egyaránt a körfolyosóról nyíló konyha és előszoba közé szorult be afféle átjáró szobaként. Régebben Csilla ágya is itt állt, ám elég hamar kiharcolta, hogy a konyha melletti egykori cselédszoba lehessen az ő kisebb, ám kizárólagos és háboríthatatlan birodalma. Ádám, aki otthon a bátyjával osztozott 16 négyzetméteren, mindig is úgy vélte, Csilla nincs tudatában annak, milyen kivételezett a helyzete. Mindenesetre most Csilla szobájában hevertek, és Ádám a lány unszolására részletesen beszámolt első, túlzottan sikeresnek semmiképpen sem nevezhető randijáról.

- Jaj, édesem, te annyira hülye vagy! Tényleg a kezét sem fogtad meg? – kérdezte Csilla.

- Tényleg.

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy nekem, a fiatalabbnak kell elmagyaráznom, hogy mit várnak el a lányok egy randin a fiúktól?

- Pedig nem ártana, ha mégis, ugyanis, amennyire tudom, lány vagy. És sokkal-sokkal egyszerűbb lenne a dolog, ha a lányok elmondanák, mit gondolnak.

- Arra hiába vársz. Meg kell tanulnod a nehezebb utat. Mellesleg, az, hogy mint meséled, háromszor is biztosíttattad magad, komolyan találkozni akar veled, szerintem már elég egyértelmű jelzés. Mindenesetre lényegesen több mint amennyit én egy fiúért hajlandó lennék megtenni.

- Na, ja. A jövendő nagy balerinájától persze, hogy sejtelmességet várnak a fiúk.

- Például ez olyan ócska szöveg, amit sürgősen felejts el.

- Miért, az jobb, amit Sanyi mondott? Az a bizonyos minek annyit szörcsögni?

- Inkább mutatom. Tudod mi történt volna, ha megfogod kezét? Add ide a praclid!

Csilla is kinyújtotta a kezét, Ádám megfogta. Csilla várt egy pillanatig, majd gyengéden megszorította Ádám tenyerét. Ádám vállához hajtotta a fejét, pár másodpercig Ádám szemébe nézett, majd összezárta a szempilláit, és a szája Ádám szájához ért. Az ajkuk ösztönösen kinyílt, és a két nyelv felfedező útra indult. Ádám úgy érezte, millió apró tűszúrás fut végig a testén a gerince mentén a tarkójától az ágyékáig. Tehetetlen és mozdulatlan volt, egyre csak az járt a fejében, hogy Csilla szájának gyümölcsrágó íze és illata van. Nem tudta, mennyi idő telt el, arra tért magához, hogy Csilla elengedte a kezét, hátrébb húzódott és furcsán csillogó szemmel onnan vizsgálta őt.

- Édes, édes kis hülyém! – mondta végül Csilla. – Te tényleg nem tudod, hogyan hatsz a lányokra. Sürgősen meg kell tanulnod, mert különben még sokat fogsz szenvedni emiatt.

- Hát, tudod, az első próbálkozásom nem járt fényes sikerrel. Éva…

- Ne, csak azt ne újra! – vágott szavába Csilla. – Két további fontos tanács. Az első, ne rágódj soha azon, ami már elmúlt. Fölösleges telebőgni a kiömlött tejet. A második: elárulom, amíg olyan fost hallgatsz, mint a Híd a zavaros víz fölött, addig csak arra számíthatsz, hogy te leszel a lelki szemetesláda. Inkább ezt hallgasd meg!

Csilla felkapott egy lemezt. Az egész borítót egy közeli arckép töltötte be. Ijedt szemek, kitágult orrlyukak, ordításra nyílt száj. A szobát szokatlan gitár és énekhang töltötte be, ahogy fölcsendült az Int he court of Crimson King album első dala.

Cat's foot iron claw
Neuro-surgeons scream for more
At paranoia's poison door.
Twenty first century schizoid man.

- Nagyon jó – mondta Ádám megbabonázva. – De, ugye nem akarod azt mondani, hogy ezzel voltál felvételizni a balett intézetben?

- Nem, arra Santanával készültem – mondta Csilla. Majd ránézve Ádámra nevetve folytatta – Azt hiszem, zenék terén is lehet még mit tanácsolni neked.

Egy darabig ültek, mindketten a zenére koncentráltak. I talk to the wind, majd Epitaph. A Moonchild alatt aztán Ádám bizonytalanul megszólalt.

- Csilla?

- Nem, nem, édes kis hülyém, a mai leckét átvettük, az órának vége.

Magyarázatképpen: ez szövegemnek az a része, ami nem eredeti dokumentumokra épít, és TELJES EGÉSZÉBEN FANTÁZIÁM szüleménye. Azt hiszem, ezt nem árt rögzíteni. A szereplők egyébként - az eredeti, szövegösszefüggésben ez világos - másod unokatestvérek, ha jól tudom a fokozatokat. Ádám nagymamája, a korábban már említett Magda, és Csilla nagymamája, őt Helénnek hívják, voltak édestestvérek.